Egész eddigi életemben a legtöbb pénz, amit egyben, egyszerre láttam, és az enyém volt, 2 millió forint volt, amikor eladtam a már old timer macámat. Majdnem negyven volt, mindig szerettem és sosem voltam hűtlen hozzá. Cserébe viszont gyakorlatilag hibátlanul szolgált.
Mégis úgy kellett döntenem, hogy eladom. Hát eladtam. Na ez már régen volt. Persze minden fontos dátumra emlékszem, ami a kettőnk néha igen harcos közös életében valóban említésre érdemes volt. Hát, ez már történelem.
Most viszont itt ülök egy bisztró vécéjében, lábaim között egy táska, ami kísértetiesen hasonlít az enyémre, viszont mégsem az. Valószínűleg a reptéren cserélhettem el. Az viszont érdekes, hogy egyből ki tudtam nyitni, még a számzár kódja is megegyezett az enyémmel, 111. De ez lényegtelen.
Persze minek is mondom el ezt az egészet? Az mégsem izgathat senkit sem, hogy egy klotyóban ülök, lábam között egy táskával.
Az viszont mindenkit érdekelhet, hogy mi van ebben az idegen táskában? Nos, a cím alapján nyilván gondolhatjátok, de azért elmondom. Pénz.
Tehát pontosítva, itt ülök egy bisztró kevésbé sem vonzó mellékhelységében, egy táska pénzzel. Marha jó, ráadásul nem forint, hanem euro.
Mindig jó voltam matekból, ismerem az árfolyamot is, de nagyon komoly feladatot jelentett, hogy kikalkuláljam, mennyi ez forintban. És az eredmény is megvan. 555 millió forint.
Most számtalan kérdés kavarog a fejemben azzal kapcsolatban, hogy hová is kellene leadnom. Ez persze már azután a döntésem után történt, amikor eldöntöttem, hogy nem tartom meg, hanem leadom. Nyilván ti is, mint mindenki így döntöttetek volna.
Ne de akkor hova is adjam le? Mert mi van, ha a maffia pénze? Vagy valakié, aki nem a maffia, csak kapcsolatban áll vele? Vagy csak valaki vinni akarta valakinek? Mindegy bármi is van, veszélyes rám nézve.
De akkor hová adjam le? A reptérről már eljöttem, az elveszett poggyászok pultnál már nincs esélyem leadni. Akkor adjam le a rendőrségen? És akkor ez biztonságos? Ha mondjuk vissza is akarná a rendőrség juttatni a tulajdonosának, akkor hogyan keresné meg? És ha kideríti, akkor ez milyen hatással bírna a táska gazdájára nézve? Ezt biztosan nem akarná.
Adjak fel hirdetést? Mondjuk azzal a szöveggel, hogy keresem egy táska euro gazdáját, jelige korrekt. És hogyan tudnám kiszűrni a jelentkezők közül, hogy ki lehet a valódi tulajdonos? Vagy várjak egy hirdetésre, ahol mondjuk ilyen szöveg áll: Keresem a táskámat, amelyet a reptéren hagytam el. A becsületes megtalálónak jutalmat fizetek. Euroban. Kacsintás.
Mennyi dilemma. Milyen szerencsétlen vagyok, hogy most nekem kell itt ülni egy lepukkant bisztró, durva klotyójában, a lábam között egy táska euroval. Mekkora pech. Miért pont velem történik ez?
Vagy talán ez táska cucc, a meghallgatott és teljesített isteni fohászomra adott válasz? Ugye sosem tudhatjuk, hogy amit kérünk, azt, akitől kérjük, hogyan, mikor, milyen formában fogja teljesíteni.
Ha belegondolok, már évek óta kérem Istent, intézze el, hogy enyém legyen a jackpot. Na most az enyém. Ugyan kissé fura formában, de ez van. Az árnyékvilág árnyékszéke vagy trónja, esetleg klozetja lett az én kérésem teljesítésének helyszíne. Hm. Ezen is el kellene gondolkodnom.
De mindegy is, mert itt ülök egy roppant koszos és büdös budiban, lábam között egy táska pénzzel. Bármire is jutok, azért van itt még egy fontos kérdés.
Ezen a lerobbant helyen, ezen a meglehetősen veszélyes környéken, ebben a késői órában, sok züllött, veszélyes, rosszarcú ember gyűrűjében hogyan viszem ki a táska pénzt?
Ha kijutok.
