Angyali napló

romantikus thriller

Amikor rájöttem, hogy az életem az enyém és minden hatalmam megvan, hogy a legjobb legyen, újrakezdtem. Előtte majdnem meghaltam. A könyv valóságos eseményeken alapszik. Nem kell követned, de megvan a te utad is.

Úgy kezdtem, a középiskolában, mint bárki más, átlagosan, szürkén. De nem részletezem, mert ami normális, az nem igazán érdekes. Na én pont ilyen voltam, már, ami a megjelenésemet illeti. Amúgy nem. Nem volt rajtam semmi különös. Se csúnya, se szép, olyan elmegy, talán érdekes. A középiskolában ez kifejezetten előnyt jelent. Nem kezdenek ki veled, nem akarnak felkérni táncolni, nem hívnak buliba, a csajok sem súgnak össze mögötted, semmi irigység. Imádtam. Leszámítva a kinézetemből fakadó előnyöket, igen azt, előnyöket, én határozottan így gondolom. Sok másban azonban eltértem az átlagtól. Szerettem a matekot és a latint, és ebben szerintem az egyetlen voltam. És jó is voltam benne. Szerettem sportolni, a balettet nyolcadikban abba kellett hagynom, mert nem voltam elég kacsás vagy pingvines. Na mindegy, legalább megtanultam eltűrni a fájdalmakat, mert a balettnek szerintem ez a lényege, ha sikerül elviselni a sokszor véres kínokat, akár táncos is lehetsz. Ha elég ügyes vagy, akkor nem a tánckarban végzed.

 Az érettségi után, azonnal felvettek az egyetemre, hála a tanulmányi versenyeken elért helyezéseimnek, egész nyáron szabad voltam. Rögtön az első héten találkoztam egy csodaszép, bolondos lánnyal, aki bármit vett fel, a paletta összes színét magán viselte. Pár évvel lehetett idősebb nálam, egyetemista volt, pszichológiát tanult, ki tudja miért, szinte azonnal barátok lettünk, először arra gondoltam, hogy leszbi, de hamar kiderült, hogy nagyon nem.

Ja, elfelejtettem mondani, hogy Donec Angélának hívnak, ami miatt Annalilla, mert ez pedig az ő neve volt, egyszerűen csak angyalomnak szólított.

Aztán az egyetemi évek gyorsan teltek, szinte észrevétlenül. Szokás szerint sokat tanultam, évfolyamelső voltam, minden jól alakult. Miként a nagy átalakulás következményei is, hiszen szürke kiskacsából igazán jó nő lettem. Persze ebben Annalillának sok munkája volt. Sosem hittem volna, hogy két hetero nő között ilyen szoros és bensőséges kapcsolat lehet. De velünk ez volt. Sok időt töltöttünk együtt, igazán minden úgy alakult az életemben, ahogy szerettem volna. Bár elképzelni sosem mertem.

Aztán egyetem után hamar megtalált a szerelem, majd az esküvő is. Anyámat olyan boldognak láttam, mint még soha, mondjuk ezt nem értettem, mert két váláson van túl. Az ember sosem tanul, lassan már a saját kárán se. Férjemnek talán ő volt a legnagyobb támogatója, bár bennem sem volt kétely, hiszen Ádám, a férjem igazán remek ember volt.